Szoktatok a boltban cimkéket olvasgatni? Hát ha valami, ez igazán a nyugalom megzavarására alkalmas tevékenység. Én ugyanis szoktam. Ezért van az, hogy például sosem veszek csomagolt virslit. Igen, sejtem, hogy a kimértben is ugyanaz van, de legalább nincs ráírva. Nem vagyunk valami über virsli fogyasztók, viszont a férjem és a gyerekek szeretik, úgyhogy teljesen száműzni szemétség lenne.

Miközben virsli nélkül akár az életem is simán leélném, a kalácsot például imádom. Kalács=hétvége, nyugalom, házi lekvár, családi reggeli, ilyesmi. Éveken át vettem néhány hetente egy kalácsot, szerintem, bárki bármit mond, tök finom csomagolt kalácsok vannak, jó az állaguk, jól néznek ki, és igen, finomak is. Aztán egyszer elkezdtem olvasgatni a kibontott kalács csomagolását és rosszul lettem. Nem sokkal utána rászántam az időt, és végigolvastam az interspar tekintélyes kalácsválasztékát. Ha még akartok csomagolt kalácsot venni, ezt ne tegyétek. Horror. Persze itt is működhetne az, hogy veszek nem csomagoltat, merthogy arra legalább nincs ráírva, csakhogy azokkal meg sose volt szerencsém.

És, hogy ne csak a levegőbe beszéljek, tessék, itt van nektek egy cimke, méghozzá az egyik legdrágább csomagolt kalács cimkéje, gondolnánk, ez legalább jó ennyi pénzért:

Guszta, mi? Na, azóta sütöm itthon a kalácsot.

Összehasonlításképpen, elmondom, mi van a házi kalácsban:

liszt, tej, tejszín, cukor, tojás, pici tejpor (opcionális, de én még nem mertem eddig kihagyni, nehogy ezen múljon), élesztő, csipet só.

Senkit nem szeretnék bíztatni, nekem iszonyú szívás volt, mire sikerült vállalható kalácsot gyártanom. Az első sok próbálkozás lapos, tömör, élesztőízű és ronda volt. De nemhiába ír annyit Limara és Maci (bár nála mostanában inkább az archívumot érdemes böngészni), idővel az ember kisakkozza, mi működik.

Ha van a kalácsos vesszőfutásomnak tanulsága, az az, hogy kezdőként érdemes a dagasztásnak egy komoly robotgéppel, vagy kenyérsütővel nekiállni. Nekem is akkor kezdtek el sikerülni a kalácsok, amikor kaptam egy olyan robotgépet, ami képes volt a tésztát meggyúrni. Az erre való karját azóta egyébként eltörtem, és még nem pótoltam, így most kézzel csinálom, de sokkal könnyebb úgy, hogy már tudom, milyen állagot kell elérnie.

Hátha valakinek segít, úgyhogy leírom:

• A kalács tésztája a folyamat elején baromi ragacsos. Addig kell vele dolgozni (kézzel vagy géppel), amíg egy rugalmas, a kézhez nem ragadó, selymes állagú dolgot nem kapunk. Kicsit sem ragacsosat!
• És igen, a duplájára keleszteni kifejezés tényleg azt jelenti, hogy a duplájára kell keleszteni. Méretében kétszeresére.
• A huzatot utálja, ezért ha nincs jobb ötletünk, rakjuk a kikapcsolt sütőbe vagy mikróba
• keleszteni letakarva kell, különben kiszárad. 
• A formázás után megkelt kalácsot már nem rámolgatjuk ide-oda, mert akkor cseszhetjük. Formázás után tessék egyből abba az edénybe rakni, amiben sülni fog, és másodjára már abban keleszteni.

Anyósom, aki amúgy teljesen jó fej, minden alkalommal derűsen biztosít arról, hogy szerinte elmebeteg vagyok, hogy itthon csinálok kalácsot. Ő viszont képes szemenként meghámozni 40 kiló sárgabarackot lekvárfőzéshez, úgyhogy ilyenkor csak annyit mondok neki: barack, és egyből ejtjük a témát.